Társkereső oldal, mint smail

Egy évvel később kissé bizalmatlanul vettem kezembe egy másik celeb, a horvát TV műsorvezetőjének, Sladana Bukovacnak a regényét, de kellemesen csalódtam. Amit Winkler Nóra könyvéből mint smail, azt itt megtaláltam.

Például ilyen mondatokat: Vajon a pszichiáter szemszögéből nézve mennyire normális az, ha valaki egy háborúból teljesen normálisan mint smail ki?

Vannak olyan emberek, akiknek a tehetsége, személyisége értéktelen, egyedül a saját biológiai körforgásuk megszűnését tudják nyújtani a hazának. A pszichológia nem képes megkülönböztetni a hőst társkereső oldal gonosztevőtől. A kérdésem csupán az volna, milyen csatornának lehet a műsorvezetője?

Ha ma, Magyarországon, a magyarokról írna valaki egy ilyen könyvet, az a közszolgálati adásokból biztosan repülne.

De hagyjuk ezt, Horvátország messze van, és volt ott egy-két háború is, ami egészen más tapasztalatok alapján tanít az emberi viselkedésről, mint amilyenek nálunk szerezhetők. Ott úgy gondolják — azért a többes szám, mert mostanában olvastam néhány kortárs délszláv író könyvét —, hogy a nacionalizmus megmérgezi az emberek lelkét, közösségi érzés helyett gátlástalan hatalmi manipulációknak ad teret, és a szegények és gazdagok, erősek társkereső oldal gyengék, hatalmasok és kiszolgáltatottak közötti ellentétek jobban leírják a világukat, mint a különböző nemzetkarakterológiákra és eredetmítoszokra alapozott propaganda szólamok.

Sladana Bukovac regényének főhőse egy pszichiáter, aki kissé cinikusan végzi a munkáját, amelyik leginkább a háborús traumák utóhatásaitól szenvedő veteránok rutinszerű, és meglehetősen hatástalan kezelése. Az esetek leírása felszínes és humoros, társkereső oldal érdekes és jól olvasható, nem terheli meg túlságosan az embert, és lehetőséget ad mindenféle bölcselkedésre az emberi természetről, hősökről és gonosztevőkről, pszichológiáról és pszichiáterekről, terápiákról és életstratégiákról.

Aztán beüt a krach. Kívül és belül is.

A cinikus maszk mögötti ember próbát tehet, saját magán is gyakorolhatja a terápiáját. A regény karakterei vázlatosak, nem igazán élőek, a szituációk kissé ötletszerűek, a regény befejezése is kissé elkapkodott, de nagyon jól megírt részek is vannak benne, amelyek érzékelhetően személyes élményekből táplálkoznak, ezért hitelesek, érzelmileg felkavaróak.

Szerethető és tanulságos könyv, érdemes elolvasni.