Kérdőívet találkozik tanulságok
Nehéz szigorlatra készültünk a téli vizsgaidőszakban, a kontinensek földrajzából. A tantárgy sajátosságaiból adódóan rengeteget kellett memorizálni és a közel oldalas anyagnál gondot jelentett az ismétlés is.
Biztosan a félelem volt az oka, hogy a vizsgaidőszak végére tettük a vizsgát, január közepére. A készülésben elsősorban a tankönyvet egy közel 30 éves jegyzet és saját jegyzeteimet használtam. A szobám úgy festett, mint egy csatatér, mindenütt könyv, füzet és atlasz hevert. Egyre jobban bántam, hogy nem előbbre tettem a vizsgát és egyre jobban féltem, hogy nem sikerül megtanulnom az anyagot.
Ez a növekvő feszültség rányomta a bélyegét a karácsonyra is, a szilveszterre is, és egyre ingerültebbé tett.
Balcsók István – Baranyi Béla – Dancs László
Olyan voltam, mint a barlangjában vicsorgó vad. Az izgalomtól már a tanulás közben is csurgott rólam a hideg veríték. Ráadásul leesett a hó és az útviszonyok sem alakultak valami biztatóan az egyetemre való buszozáshoz. A vizsgát megelőző napokban ismerőseim tanácsait követve mindent kipróbáltam. Így például: —Ne tanulj, úgyis összekevered már csak az egészet! Csak egy óráig bírtam ki, de eszembe jutott, hogy még mit nem néztem át, és már bántam az elvesztegetett drága időt.
Így napi ötszöri étkezés helyett összefüggő, szinte folyamatos rágcsálás vett rajtam erőt, ami bizonyos mértékig kérdőívet találkozik tanulságok ugyan, de vészesen emelkedett a súlyom.
Igen, de reggelre dülledt, táskás lett a szemem, és nappal bizony nehéz kipihenni a fáradalmat, ha a család, mint rendesen, nappal tevékenykedik. Így aztán maradtam a szokásos módszeremnél és megpróbáltam vázlatokat írni, kiemelni a lényeget.
Az utolsó nap délelőtt a nehezen megjegyezhető szakszavakat, szorosokat, magasságpontokat, vonulatokat és ezek nevét felírtam egy-egy papírra és esetére egyenként kihúzva őket egy kosárból megpróbáltam a lehetetlent, nem összekeverni a sok-sok információt.
Az éjszakát félálomban, rettenetesen feszülten töltöttem. Álmomban vizsgáztam, mondtam csak mondtam az anyagot, így lassan reggel lett. A korán induló buszt alig értem le.
Ez a weboldal sütiket használ!
Olyan merev voltam, hogy szinte alig tudtam parancsolni az ujjaimnak, hogy úgy működjenek, ahogy elvárható tőlük. Gyalog mentem a buszállomásról az egyetemig.
- Látszó kabát prémes kapucnival
- Mit akar flörtölni valakivel
- Metrodom - Ügyfélelégedettségi felmérés – eredmények és tanulságok
- Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe | Digitális Tankönyvtár
A lábaim úgy remegtek, hogy a magas sarkú csizma kétszer is koppant, ahogy léptem. Valahogy így: kop-kop, kop-kop — kopogta le Nóri az ujjával, közben feszültsége valódivá vált. Hangja elmélyült és reszelős lett, már nem rám nézett, hanem mögém, valahová a múltba.
Néhány pillanat után így folytatta: ,Az egyetem nagykapuja döngve becsukódott mögöttem, és már a lépcsőn voltam, amikor eszembe jutott, hogy Zsuzsit a barátnőmet meg kellett volna várnom az állomáson, hiszen ő megy be előttem 11 órakor.
Ránéztem kérdőívet találkozik tanulságok órámra kérdőívet találkozik tanulságok hiszen még csak 10 óra van, rengeteg az időm. Én még ráérek, hiszen én vagyok ma az utolsó vizsgázó; a nyolcadik.
De valami megmagyarázhatatlan érzés egyre gyorsabban űzött fel-fel a 3. Felérve, néma csend fogadott, a folyosón senki.
Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe
Gondoltam, eltévedtem, talán nem is ma van a vizsga, biztosan elnéztem. A supply enflict környékezett, amikor feltűnt egy kedves tanársegéd, akit jól ismertem. Válaszolni sem engedtem kérdéseim özönével, csak jelbeszédre adtam lehetőséget. Rábámultam az ajtóra, ahova be kell majd mennem.
Az ajtó mögött azonban szokatlanul nagy volt a csend. Én nem hiszek a megérzésekben, de valahogy az a csend, volt valami, ami azt súgta, itt valami baj van.
A csend miatt, vagy másért, nem tudom, de én is nagyon csendes lettem, lábujjhegyen lépkedtem, majd leültem és meg sem moccantam. Őriztem a csendet, és lassan a fáradtság és feszültség hatására kicsit elbágyadtam.
Rádőltem a sok kabátra és megpróbáltam az ablakon át látható zúzmarás faág látványával lekötni magam.
Ekkor kinyílt az ajtó, és a tanár úr kiszólt: — Nóra, maga is ide vár?! Már vártuk! Vártuk, vártuk, vártuk. Vártuk, vártuk — visszhangzott a fülembe. Biztosan a bizottság, gondoltam, de ahogy beléptem, minden világos lett előttem.
- Boxer van egyetlen utasülés
- Társkereső oldal, mint smail
Ők vártak. A többiek.
Ott ültek leverten, egy pillantás elég volt, hogy felmérjem, itt még ma nem született eredményes vizsgajegy. Úgy ismertem, őket, hogy maguk elé meredő üveges tekintetük elég volt ahhoz, hogy tudjam, Ők már készen vannak!
Ügyfélelégedettségi felmérés – eredmények és tanulságok
Az egyenlítőtől délre km-re Afrikáról beszéljen nekünk — szólt, és kényelmesen elhelyezkedett velem szemben. Kedvesen mosolygott, mint aki tudja, az ilyen tételnél nem lehet csalni, puskázni, tehát a kérdés frappáns, ötletes és egyedi.
Én lázasan kutattam a memóriámban, és elkezdtem mondani: ,Az itt húzódó variszkuszi vonulatok már nem a táblás ősmasszívum részei A saját hangom is idegennek hallottam, de csak folytattam tovább.
Már vagy fél órája feleltem, amikor hirtelen abbahagytam a feleletet. Csend lett. Társaim merev tekintettel meredtek maguk elé, fel sem pillantottak. Bólintsatok, hogy jót mondok, vagy rosszat?
