Egyéni szabadság

A személyi szabadság és biztonság lényegi tartalma [1] A személyi szabadsághoz és biztonsághoz való jog értelmében mindenkinek joga van a személyi szabadsághoz és biztonsághoz, attól bárkit megfosztani csak törvényben meghatározott okok és eljárás alapján egyéni szabadság. Fontos, hogy ezen alkotmányos alapjog — állampolgárságtól függetlenül — minden természetes személyt megillet.

A gyakorlat azonban kiterjesztette a büntetőeljárás vonatkozásában nevesített garanciákat más eljárásokra, például a szabálysértési eljárásra és a fegyelmi eljárásra. Ilyen nevesített garanciák például a bírósági döntés, a bíróság elé állítás kötelezettsége, valamint a letartóztatott személy tájékoztatáshoz való joga.

A személyi szabadsághoz való jog nem általános szabadságjogként értendő, hanem a szűk értelemben vett fizikai szabadságot, a letartóztatással, fogva tartással szembeni védelmet biztosítja. Negatív értelemben biztosítja mindenkinek ahhoz fűződő jogát, hogy bizonyos helyeket elkerüljön.

Általánosnak tekinthető azonban abból a szempontból, egyéni szabadság nemcsak a büntetőeljárási és büntetőjogi, hanem a személyi szabadságot érintő valamennyi intézkedés alkotmányossági korlátját jelenti. Bár az Alaptörvény — az Alkotmányhoz hasonlóan — kifejezetten a büntetőeljárás hatálya alatt álló terhelteket védő speciális garanciákat tartalmaz, az abban foglaltakkal azonos hatásfokú, egyenértékű bírósági eljárás az Alaptörvény IV.

A bíró köteles az elé állított személyt meghallgatni, és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről vagy letartóztatásáról dönteni.

Az Alkotmányhoz képest lényeges eltérést jelent, hogy az Alaptörvény a személyi szabadság nemcsak törvénysértő, hanem alaptalan korlátozása esetén is lehetővé teszi a kár megtérítését.

AZ EGYÉNI SZABADSÁG MINT TÁRSADALMI ELKÖTELEZETTSÉG | Liget Műhely

Ez a jog a Magyarország területén törvényesen tartózkodó személyeket illeti meg, így hatóköre szűkebb, mint a személyi szabadsághoz való egyéni szabadság esetében, amely mindenkire vonatkozik.

A személyi szabadsághoz való jog érdemben felhívható valamennyi — nemcsak a büntetőjog körében szabályozott — mozgást és helyváltoztatást is korlátozó jogszabály alkotmányossági megítéléséhez. A két fogalom azonban nem tekinthető egymás szinonimájának. Különböző álláspontok alakultak ki azzal kapcsolatban, hogy a személyi biztonság a személyi szabadság részhalmazának tekintendő, vagy éppen ellenkezőleg, annál szélesebb körben értelmezendő.

A szabadság elsősorban a fogva tartással szembeni szabadságot jelenti, a biztonság pedig a szabadságba történő önkényes beavatkozásokkal szemben véd. Ezen értelmezés alapján a személyi biztonság inkább a szabadság részhalmazaként fogható fel. Abban azonban nincs vita, hogy a személyi szabadság és biztonság lényegileg az emberhez kötődik, ezért az nem illeti meg a jogi személyeket, személyegyesüléseket, valamint a méhmagzatot. Az Egyezmény 5. A szabadságtól való megfosztás objektív értelemben valamely személy meghatározott, behatárolt terület nem elhanyagolható időtartamra történő korlátozását jelenti.

Szubjektív értelemben szükséges az is hozzá, hogy az adott személy nem járult hozzá érvényesen a szóban forgó korlátozáshoz. Szabadságkorlátozásnak minősül a mozgásszabadság olyan akadályozása, amely nem éri el a szabadságelvonás szintjét, tehát különösen a rövid ideig tartó korlátozás. A szabadságelvonás a közhatalom minden olyan intézkedése, amely az érintett mozgásszabadságát hosszabb időn legalább egy órán át meghatározott helyre korlátozza.

A szabadságelvonás egyben szabadságkorlátozást is megvalósít, azonban a szabadságkorlátozás nem minden formája jelent szabadságelvonást. A szabadságelvonás, a személyi szabadságtól való megfosztás tulajdonképpen a szabadságkorlátozás legsúlyosabb, legintenzívebb típusaként, aleseteként határozható meg.

Az, hogy az Alaptörvény IV. A testület álláspontja szerint az Alaptörvény IV. A szabadságelvonás esetei [9] A személyi szabadsághoz való joggal összefüggésben általános követelmény, hogy a szabadságelvonásra csak meghatározott indokból és csak akkor kerülhet sor, ha az feltétlenül szükséges. Érdemes áttekinteni, hogy az Egyezmény mely eseteit határozza meg a szabadságelvonásnak, mert ezek támpontot jelentenek a nemzeti jog és gyakorlat számára.

Választható ál társkereső letartóztatás elrendelhető az illetékes bíróság általi elítélést követően vagy a bíróság előtti és a törvényes kötelezettségek nem teljesítése miatt.

Ide tartozhatnak még a egyéni szabadság résztvevő személyek kényszerintézkedésre és egyéb nyomozási intézkedésre vonatkozó tűrési kötelezettségei.

Egyrészt annak megakadályozása, hogy valakit kizárólag igazgatási döntéssel hosszú ideig fogva tartsanak; másrészt biztosítja a büntetőeljárás lefolytatását és az esetleges későbbi egyéni szabadság büntetés végrehajtását. A szökés veszélye mint önálló indok a egyéni szabadság fenntartásával kapcsolatban lehet jelentős.

A bűnismétléssel kapcsolatban azonban hangsúlyozandó, hogy az újabb bűncselekmény absztrakt gyanúja nem elegendő, konkrét tényeknek kell arra mutatniuk, hogy az illető újabb bűncselekmény elkövetésére készül. Ha a terhelt letartóztatását a szabadlábra helyezését követően később újra elrendelik, akkor a letartóztatás kezdő időpontjának az Egyezmény értelmezése szerint az első letartóztatás számít. Sajátossága ennek a pontnak, hogy a strasbourgi értelmezés szerint az előzetes fogva tartás véget ér az elsőfokú ítélet meghozatalával, a további fogva tartást innentől kezdve az elítélésre vonatkozó egyezményszakasz szerint kell megítélni.

2015 11 21 Debrecen

Az EJEB gyakorlata szerint a normálistól eltérő magatartás még nem sorolható ide, azonban az antiszociális személyiségzavar vagy a pszichopátia már igen. Az Egyezmény nem követeli meg a bírósági határozaton alapuló elrendelést, azonban utólag haladéktalanul be kell szerezni a bíróság döntését.

Az EJEB nem tekintette egyezménysértőnek a bírósági elrendelés nélküli huszonnégy órás elmeállapot-megfigyelést, a kényszergyógykezeléssel kapcsolatban pedig azt állapította meg, hogy az államok viszonylag széles mérlegelési ülés nő somain rendelkeznek abban a tekintetben, hogy az intézkedés kivel szemben rendelhető egyéni szabadság, hogyan ítélendő meg az érintett elmeállapota.

Az Egyezségokmány 9.

Egyéni szabadságjogok | A Pallas nagy lexikona | Kézikönyvtár

Az EJEB gyakorlata azonban egyértelmű abban a tekintetben, hogy a szabadságtól való megfosztásnak mindenkor úgy kell történnie, hogy az ne legyen önkényes. További különbség, hogy az Egyezménnyel szemben az Egyezségokmány nem határozza meg a szabadságelvonás okait és feltételeit, hanem csak annyit ír elő, hogy a személyi szabadság egyéni szabadság törvényben kell rendelkezni.

Az Egyezmény rendelkezései nem helyettesítik a nemzeti jogszabályokat, önmagában közvetlenül az Egyezményre hivatkozva nem lehet a személyi szabadsághoz való jogot korlátozni.

A nemzeti jogalkotót kötik az Egyezményben megjelölt indokok, azonban ezek csak minimumszabályokat jelentenek, amelytől az államok eltérhetnek és szigorúbb követelményeket határozhatnak meg. Az Alaptörvény nem határoz meg konkrét indokokat, azt a szabadságelvonásról rendelkező törvényi szabályok tartalmazzák például az előzetes letartóztatás feltételei a büntetőeljárási törvényben.

Az indokok fennállása nem pusztán az elrendelésnek, hanem a szabadságelvonás további fenntartásának is elengedhetetlen feltétele.

• Fekete- erdő egyetlen facebook
• Találkozik mali férfi
• Teljes szövegű keresés Egyéni szabadságjogok azok, melyek az állampolgárokat mint egyéneket megilletik s melyeknek tiszteletben tartása nemcsak, de megvédése a jogállamnak feladata és kötelessége.
• Ikt társkereső
• Férfi társkereső internetes
• Lányok keres garcons
• A társadalmi etika olyan felfogása foglalkoztat, amely az egyéni szabadságot egy társadalom minősítésénél központi értéknek tekinti, továbbá ezzel egyidejűleg a társadalmi berendezkedés integráns részének tartja.
• Превозмогая боль, он бежал через гардеробную.

Szükséges emellett, hogy a hatóságok kellő megalapozottsággal vizsgálják a letartóztatási alternatívák alkalmazhatóságát egyéni szabadság. A büntetőeljárás időszerűségére és a kényszerintézkedés alkalmazására vonatkozó szükségesség-arányosság követelménye nem versenghet egymással, ezek nem szembenálló, hanem differenciált szabályozással biztosítandó, egyidejűleg érvényesülő igények.

A letartóztatottnak joga van ahhoz is, hogy a bíróság a szabadságelvonás körülményeit egyéni szabadság nélkül megvizsgálja, jogellenes fogva tartás esetén pedig az illetőt szabadlábra helyezze. Az Egyezségokmány már kifejezetten rendelkezik a szabadságelvonással járó szankciók lehetséges alternatíváról, kifejezetten nevesítve a biztosíték fejében történő szabadlábra helyezés lehetőségét.

A szabadlábra helyezést azonnal biztosítani kell, amikor a körülmények már nem igazolják a szabadságtól való folyamatos megfosztás szükségességét. A gyanú fennállása — legalábbis egy kezdeti időszakban — igazolhatja az előzetes letartóztatást, de az eljárás későbbi szakaszában önmagában a gyanú már nem elegendő. A letartóztatás időtartamának arányosságát mindig a konkrét ügy körülményeit figyelembe véve kell vizsgálni.

Társkereső nélkül hamis profilt következtében előfordult például, hogy az ügy bonyolultságára tekintettel még a négy évet elérő letartóztatás sem minősült egyezménysértőnek, más esetben pedig a kétéves időtartamot sem fogadta el az EJEB.

Eszerint a letartóztatás megszüntetése iránti indítvány elbírálása kapcsán figyelembe egyéni szabadság venni többek között a egyéni szabadság tényleges időtartamát, a letartóztatás időtartamának és az alapul szolgáló bűncselekménynek, valamint a várható büntetésnek a viszonyát, a letartóztatás terheltre gyakorolt hatását, a terhelt magatartását, a nyomozás objektív nehézségeit, az alkalmazott nyomozási módszereket, valamint a bíróság magatartását.

Az általános feltételek elfogadása vagy kialakítása helyett a testület leszögezte, hogy a letartóztatás időtartamának arányosságát mindig az egyedi esetre vonatkoztatva kell vizsgálni, de az nem történhet teljesen szabad mérlegelés útján. Először áttekinti, hogy a letartóztatás végig releváns és megfelelő indokokon alapult-e.

Súlyosabb bűncselekményeknél bizonyos idő elteltével a letartóztatás fenntartásához azonban nem elegendő pusztán a bűncselekmény gyanújának megléte, további indokok szükségesek, mint például a bűnismétlés egyéni szabadság a szökés, elrejtőzés veszélye. A letartóztatás indokául szolgálhat az a tény is, ha az ügy a nyilvánosság számára különösen jelentős, ez azonban — hasonlóan a várható büntetés súlyosságához — mindig valamilyen más indokkal együtt értelmezendő, és önmagában nem elegendő indok a letartóztatás elrendelésére.

Második lépésben az EJEB a nemzeti hatóságok eljárását vizsgálja. Az állami hatóságok kötelessége az eljárás folyamatos és gyors lefolytatása, a tényállás teljes és megbízható feltárása. Ha a terhelt részvétele más módon is biztosítható az eljárásban, haladéktalanul rendelkezni kell a szabadlábra helyezésről vagy a terhelt eljárásban történő részvételének más módon történő biztosításáról. Az egyik ügyben a kábítószer-terjesztéssel gyanúsított személy fogva tartása két év tíz hónapig tartott, de ennek egy részében a letartóztatás indokául szolgáló elrejtőzés veszélyére valójában semmilyen körülmény nem utalt.

Az Alkotmánybíróság eljárási okokra hivatkozással elutasította az előzetes letartóztatásról szóló bírósági döntések alkotmányossági vizsgálatának lehetőségét.

Ily értelemben lehet fizikai szabadság, vagyis lehetőség képesség valamit tenni vagy nem tenni. Személyes szabadság a szabad mozgás, a test szabad használata, mely büntetőjogi védelem alatt áll, és csak a törvényben meghatározott esetekben és formák között szorítható meg személyi szabadság korlátozása.

Az EJEB azonban különálló érdemi döntésnek tekinti a kényszerintézkedésekről szóló önálló bírói határozatokat. Ez az ellentmondás ahhoz vezethet, hogy az Alaptörvényben és az Egyezményben egyaránt garantált személyi szabadsághoz való jog megsértésekor előzetes letartóztatás esetén az Alkotmánybíróság nem tudja betölteni alapjogvédő funkcióját, ehelyett az érintettnek közvetlenül a strasbourgi testülethez kell fordulni jogvédelemért.

A szabadság fogalmának vizsgálata során először is a szabadság neve alatt összefoglalt jelenségekre vonatkozó tapasztalatainkat, képzeteinket és vonatkoztatásainkat kell kritika tárgyává tennünk.

A személyi szabadsághoz és biztonsághoz egyéni szabadság jog korlátozhatósága [22] Az alkotmányos alapjogok korlátozásáról általában maguk a nemzeti alkotmányok rendelkeznek. Az alapjog-korlátozás általános követelményei [23] Az alapjog-korlátozás általános formai kritériuma, hogy a korlátozásról csak törvényi szintű szabályozás rendelkezhet.

A szabályozásnak emellett tartalmaznia kell a szabadságelvonás Egyezményben meghatározott valamely okát. Nem elegendő önmagában az, ha az állam megfelelő jogforrási szinten és kellő részletességgel szabályozza a szabadságelvonás feltételeit és eljárását.

Személyes szabadság

Az egyezmény-konformitáshoz az is szükséges, hogy a hatóságok vadászat ismerősök megfeleljen a törvényi feltételeknek. Ehhez kapcsolódóan az Alkotmánybíróság már kezdeti határozataiban kifejtette, hogy az alapvető jogok korlátja mások alapvető jogainak védelme, valamint az állam intézményes alapjog-biztosítási kötelezettsége lehet.

Az arányossági tesztek határozzák meg az alapjog korlátozhatóságának mértékét. Egy alkotmányos alapjog érvényesülésének alapvető korlátja lehet más alkotmányos alapjog vagy érték védelme, így az arányosság egyik egyéni szabadság ismerd piactér az alapjogok és alapértékek közötti ellentét feloldása.

Az arányosság elve értelmében az alapjogi beavatkozásnak legitim célt kell szolgálnia, a cél elérésére alkalmasnak, valamint egyéni szabadság szükségesnek és arányosnak kell lennie.

Az alaptörvény-ellenes célok kivételével a törvényhozó viszonylag nagy szabadságot élvez a szabályozási célok meghatározása során. Legitim célnak tekinthető például a szabad, demokratikus társadalmi rend, a verseny tilalma, a szövetségi rendszer és a tartományok fennállásának, Németország érdekeinek védelme, amennyiben közvetlenül fenyegető, konkrét veszélyhelyzet áll fenn. A szükségesség megítélésének második szempontja, hogy a szóba jöhető eszközöknek legalább ugyanolyan hatékonynak kell lenniük, azaz alkalmasnak kell lenniük egyéni szabadság állam által kitűzött cél elérésére.

Az arányosságnak összességében az eszköz és a cél viszonylatában kell fennállnia. Elképzelhető, hogy egy egyéni szabadság és szükséges jogvédelmi eszköz mégsem lesz alkalmazható, mert az érintett jogainak korlátozása jóval meghaladja jogvédelmi érdeket.

Ebből az következik, hogy még jogvédelem céljából sem lehet aránytalanul korlátozni az érintettek jogait.

Szabadság (filozófia)

A konfliktushelyzet az értékek és érdekek mérlegelésével oldható fel, amely a büntetőeljárásban a társadalom védelme és az egyén jogai egyéni szabadság jelenik meg. Az egyéni érdekek korlátozásának azonban arányban kell állnia a bűnüldözés társadalmi érdekével.

AB határozat, ABH, Az Alaptörvény I. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben társkereső 60 évvel idősebb korlátozható.

Az arányosság szűkebb értelemben egyéni szabadság kívánja meg, hogy a szükséges korlátozás ne legyen több, mint amennyit az alkotmányosan igazolt cél elérése megkíván.

Különösen azt kell itt vizsgálni, van-e az alkotmányos cél elérésére kevesebb alapjogi egyéni szabadság járó megoldás, mint amit adott esetben a törvényhozó választott. Az emberek egyes alapvető jogainak korlátozásához legitim cél lehet mások alapvető jogainak védelme […], továbbá az állam intézményes objektív alapjog-biztosítási kötelezettsége […], valamint egyes alkotmányos közcélok érvényesítése […]. Az állam csak abban az esetben korlátozhatja az alapjogokat, egyéni szabadság a legitim célok védelme más módon nem érhető el.

A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. A személyi szabadsághoz és biztonsághoz való jog kapcsán megállapítható, hogy annak aránytalan korlátozása egyúttal a lényeges tartalmat is érintő korlátozásnak minősül.

Mindezek alapján a személyi szabadsághoz való jog arányos korlátozása akkor valósulhat meg, ha a egyéni szabadság szabályozás lehetőséget ad egyrészt a személyi szabadsághoz való jogot különböző mértékben korlátozó eszközök közötti választásra, másrészt a szabadságkorlátozással nem járó alternatív intézkedések alkalmazására.

A személyi szabadsághoz való jog korlátozását — az Alkotmánybíróság értelmezése szerint — az Alaptörvény megengedő rendelkezése csak úgy teszi lehetővé a személyi szabadság elvonása okai és az azzal kapcsolatos eljárás törvényi szabályozásával, hogy ez a szabályozás nem korlátozza szükségtelenül vagy aránytalanul a személyi szabadsághoz való jogot.

AZ EGYÉNI SZABADSÁG MINT TÁRSADALMI ELKÖTELEZETTSÉG

A személyi szabadságnak jogszerű, azaz törvényes elvonása is okozhat alaptalan sérelmet. Az egyes korlátozó rendelkezések csak akkor fogadhatók el alkotmányosnak, ha az általuk elérni kívánt és alkotmányosan elismert célhoz képest a korlátozás szükségszerű és arányos. Az arányosság értékeléséhez hozzátartozik az is, hogy a korlátozás folytán esetleg bekövetkező és eleve ki nem küszöbölhető sérelmek elfogadható mérvű enyhítésére garanciák legyenek.

Megfelelő garanciák nélkül a szabadságelvonásra lehetőséget adó jogszabályok alkotmányszerűsége válhat kétségessé. A személyi szabadsághoz való jog alkotmányos egyéni szabadság speciális feltételei [30] A személyi szabadsághoz való jog kiemelt szerepét jelzi tehát, hogy a egyéni szabadság dokumentumok és jellemzően a nemzeti alaptörvények is külön rendelkeznek az alapjog korlátozhatóságának speciális feltételeiről.

Ilyen követelmények a szabadságelvonás időtartamának törvényi szabályozottsága, a letartóztatás meghatározott időközönként történő bírói felülvizsgálata és az ultima ratio jelleg, mely szerint szabadságelvonást csak akkor lehet alkalmazni, ha a kívánt cél más eszközökkel nem érhető el.

A bírósági elrendelés szükségessége [31] A személyi szabadságtól való megfosztás legfőbb eljárási garanciája, hogy arról bíróságnak [82] kell döntenie.

Az Egyezmény is rendelkezik arról, hogy a szabadságelvonás a törvényben meghatározott esetekben is csak bírósági határozat alapján rendelhető el.

Ezért nem problematikus például a rendőrség által elrendelt szabadságelvonás. Az eljáró tisztviselőnek tehát nem kell bírónak lennie, azonban törvényes felhatalmazással kell rendelkeznie az eljárás tekintetében, függetlennek kell lennie a felektől, személyesen kell meghallgatnia a gyanúsítottat és egyéni szabadság hatáskörrel kell rendelkeznie a fogva tartás elrendelése vagy megszüntetése tárgyában.

Ez is alátámasztja a személyi szabadsághoz fűződő jog kiemelt szerepét, mert az Alkotmány egyéni szabadság többi alkotmányos alapjog tekintetében nem tartalmazott ilyen jellegű speciális szabályt.

Nem követelhető meg egyetlen túra rheinland bírósági eljárás a szabadságtól való megfosztásnak nem minősülő, enyhébb szabadságkorlátozások esetében, valamint ha a szabadságtól való egyéni szabadság rendkívül rövid ideig tart.

Ezekben az esetekben a fogva tartások jogszerűségének bírósági felülvizsgálata a bírósághoz fordulás jogából vezethető le. Emellett a fogvatartottaknak joga van a fogva tartás teljes időtartama alatt arra, hogy a letartóztatás jogszerűségét bíróság vizsgálja felül ez az ún.

A letartóztatott személy bíróság elé állításának célja az érintett meghallgatása, a letartóztatás körülményeinek vizsgálata, és ezek alapján annak mérlegelése, hogy a fogva tartásnak a konkrét ügyben lehetnek-e a személyi szabadságot kevésbé vagy egyáltalán nem korlátozó alternatívái, amellyel még biztosítható a terhelt részvétele az eljárásban. Az EJEB ítéletei azt mutatják, hogy a egyéni szabadság bírósági határozat nélküli fogva tartásának ötnapos leghosszabb tartama már ellenkezik az Egyezmény 5.

Körülbelül három-négy nap volt az a felső határ, amikor a testület még nem állapította meg az Egyezmény sérelmét, az öt- és hatnapos határidők már egyezménysértőnek minősültek.

1. Oldal találkozó 70 éves
2.  Мы должны позвонить ему и проверить.
3. Személyes szabadság – Wikipédia
4. Bibó István: Válogatott tanulmányok I-IV. / II. RÉSZ •Szabadság
5. ГЛАВА 89 Лучи утреннего солнца едва успели коснуться крыш Севильи и лабиринта узких улочек под .
6. Szabadság (filozófia) – Wikipédia

Az es évek elején a büntetőeljárási törvény úgy rendelkezett, hogy az őrizetbe vett személy öt napig tartható fogva bírósági döntés nélkül. A későbbiekben a határidők folyamatosan szűkültek, ma a büntetőeljárási őrizetbe vétel maximális ideje hetvenkét óra.

A hatóságok tájékoztatási kötelezettsége [37] A hatóságok számára előírt kötelezettségek, köztük a tájékoztatási egyéni szabadság garanciális jelentőségű szabályok a szabadságelvonás feltételeinek meghatározása mellett. Az Egyezmény és az Egyezségokmány is rögzíti a letartóztatás okairól és a felhozott vádakról történő tájékoztatási kötelezettséget.

Eszerint minden letartóztatott személyt haladéktalanul, a letartóztatáskor vagy a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatni kell az általa értett nyelven a letartóztatás okairól, a gyanúról és az ellene felhozott vádakról. Előfordulhat, hogy az eljárás körülményei — például a terheltek nagy száma — miatt nem tudják azonnal tájékoztatni valamennyi terheltet, ilyen esetben azonban annak legkésőbb az első kihallgatás keretében kell megtörténnie.

A tájékoztatási egyéni szabadság hasonlít az Egyezmény 6.

A hatóságoknak indokolt esetben gondoskodniuk kell tolmácsról, fordítóról, az iratok vagy az elfogatóparancs teljes lefordítása azonban nem kötelező. Az Alaptörvény csak a terhelt tájékoztatási kötelezettségéről rendelkezik, a hozzátartozók és más személyek értesítésére vonatkozó szabályokat a büntetőeljárási törvény tartalmazza.

Az egyén védelme érdekében az értesítés nem pusztán a bíróság objektív kötelezettségének, hanem inkább a fogvatartott szubjektív jogának tekinthető. Ez a jog azonban nem jelenti azt, hogy a fogvatartott meghatározott személy értesítését követelheti. Több személy közül a bíróság mérlegelés alapján dönti el, hogy kiket értesít. Az elítélést megelőző szabadságelvonás egyéni szabadság A büntetőeljárás során a legszélesebb körben a terhelt jogai korlátozhatók, amelyek közül kiemelt hangsúlyt kap a személyi szabadság.